50. hét
Hydrogen
mta | index | ME | NatGeo | mno
Környezet
Forma 1
StarCraft

Dido Armstrong

Dido Armstrong Albumok

Klipek

Képek
Dido Armstrong
Születési idő: 1971. december 25.
- hely: London
Foglalkozás: énekesnő

Becenév: Dido
Csillagjegy: bak
Hajszín: szőke

A Safe Trip Home (Biztonságos út hazafelé) Dido harmadik, szívmelengető, megindító és csodálatosan dallamos albuma. A Londonban született, fátyolos hangú énekes-dalszövegíró első albuma, a No Angel (Nem angyal) volt, ami még akkor készült, amikor Dido csak másodállású háttérénekes volt - szűkös költségvetéssel és kiadó nélkül. Amikor az élet pillanatképeiről őszintén szóló lemez megjelent 1999-ben, senki, főleg Dido nem számított arra, hogy 2001-re a bolygó legtöbb példányban elkelt lemezévé válik.

A hasonlóan megindító második album, a 2003-as Life for Rent (Kiadó élet) szintén milliók szívéig hatott, 26 országban listavezető és még sok másikban is nagyon kedvelt volt. Ez idő alatt Dido világszerte turnézott, ami után készen állt egy kis szünetre.

"Olyan volt, mint egy forgószél" - mondja az énekesnő. "Amikor 2005 elején befejeztem a turnézást, kellett egy kis idő, hogy felfogjam, mi történt. Annyira felkészületlen voltam rá. Ami engem illet, megcsináltam ezt a lemezt, és aztán, pár évvel később úgy döntöttem hirtelen leszállok erről a hihetetlenül gyorsuló vonatról. Minden nagyszerű volt, de úgy éreztem, egyet vissza kell lépnem, hogy újra visszatérjek a normális életbe, és száz százalékosan a zenére tudjak koncentrálni."

Bár Dido hosszú időre eltűnt a szemünk elől, az idő nagy részében a zenével foglalkozott. Elkezdett új számokat írni, adta magát a zenéléshez, akár a saját, akár mások zenéjéről volt szó. "Szükségem volt egy kis időre, hogy jobb zenésszé váljak" - mondja. "Az első két album elkészítésekor csak a dalok írásakor játszottam hangszeren, és az teljesen más, mint amikor az ember csak azért játszik, hogy jól érezze magát, mint ahogy gyerekkoromban tettem. Szóval sok időt töltöttem azzal, hogy hangszereken játszottam, pusztán magáért a játékért. Nagyon jó volt.

Dido így, akaratlanul alapozta meg a Safe Trip Home album stílusát, aminek parázsló, lelkes számaiban a legjellemzőbb hangszerek a gitár, zongora, csengők, és a jó öreg furulya, amivel még a londoni Guildhall zeneiskola egyik legtehetségesebb tanulójaként koncertezett Európa-szerte. Az albumon jó néhány számban ő maga dobol (például a Quiet Timesban).

Amikor Dido találkozott a producerrel, Jon Brionnal (olyanokkal dolgozott együtt, mint Fiona Apple, Kayne West, Rufus Wainwright, Eels) a londoni Abbey Road-i stúdióban, ahol 2005 vége felé dolgoztak, Jon teljesen le volt nyűgözve." Már az első nap, amikor találkoztam vele, feltűnt, mennyire odaadóan játszik" - mondja Jon. "Ha van valami, amire igazán büszke vagyok ezzel a lemezzel kapcsolatban, az, hogy Didót ösztönözte, hogy megtanuljon minél több hangszeren. Amikor dobol, iszonyatosan élvezi. Amikor zongorázik, az is abszolút elkápráztató."

"Jon rábeszélt, hogy menjek ki vele Los Angelesbe" - mondja Dido. "Néhány egészen fantasztikus héten keresztül együtt dolgoztunk. Úgy éreztem, bármit kipróbálhatok, amit csak akarok, bármelyik hangszerrel, amivel csak akarok. De ez még tényleg csak a kezdet volt." Például a Never Want to Say It's Love és a vonós-hangszeres Let's Do the Things We Normally Do számok íródtak így.

Dido eldöntötte, hogy visszamegy egy időre Los Angelesbe, hogy Brionnal folytassa a munkát az albumon. Sok lehetőséget nyújtott a város: ha akart, hosszú ideig kocsikázott a sivatagban, miközben zenét hallgatott, vagy ahol Brion spájzában olyan csodálatosan hangzik a vokál, ahol ott volt a lehetőség, hogy Citizen Cope-ot rávette, hogy közreműködjön a Burnin' Love-ban, és Dido kedvenc dobosa, Mick Fleetwood segíthetett a szomorú Grafton Street című számnál, ami egészen más indíttatásból íródott, méghozzá Brian Eno közreműködésével.

"Azelőtt nem igazán rajongtam Los Angelesért" - vallja be a hölgy: "...de aztán rájöttem, milyen fantasztikus hely, ahol végbeviheted az ötleteidet anélkül, hogy bárki azt mondaná: nevetséges vagy. Egy képzeletre, mesélésre és kreativitásra épült város. Ráadásul este 9-re már mindenki ágyban van, úgyhogy sok dolgot elintézhettem éjszaka."

Dido zenei tapasztalatai azzal is bővültek, hogy még többet megtanult a felvételkészítésről. "Ez nagyon nagy hatással volt rám" - mondja Brion. "Nem lenne valami egyszerű számára, ha meg kellene engednie az embereknek, hogy komponáljanak neki valamit, amit elénekelhet, és szerintem több mint csodálatra méltó, hogy minden iránt annyira érdeklődő. Rengeteget tanult a zeneszerzésről, szerkesztésről, rendezésről. Még zeneórákat is vett UCLA-ban. Ilyesmit nem csinál egy átlagos ember, aki csak gyorsan össze akarja csapni a dolgokat."

És csakugyan: ahelyett, hogy elkapkodta volna, és gyorsan befejezte volna az albumot, Dido örült, hogy elég időt fordíthatott rá. "Nem igazán éreztem semmi sürgetést, amiért abba kellett volna hagynom a készítését" - mondja Dido. "Amikor befejeztem a munkát Jonnal Los Angelesben, visszajöttem Angliába, és rájöttem, hogy én tényleg használni akarom azokat a dolgokat, amiket ott megtanultam. Szóval leültem a konyhaasztalomhoz a laptopommal és mikrofonnal, elkezdtem írni és felvételeket készíteni egy új programmal, amit kaptam. Így végül egy csomó új szám született meg."

Egy délután Dido bátyja, Rollo, aki segített Dido előző két albumánál is, átugrott hozzá, és Dido megmutatta neki ezeket az új számokat. "Teljesen izgatott lett tőlük, szóval eldöntöttük, bemegyünk a stúdióba. Az albumon levő szerzemények közül igazából jó néhány így született. Ha elég figyelmesen hallgatod, hallhatod a szomszédaimat barkácsolni vagy ahogy odakint szakad az eső."

"Tényleg úgy gondolom, hogy az album hasznára vált az eltelt időszak" - mondja Rollo. "Szerintem Dido egy zenei utazáson ment keresztül ezáltal. Felhívott Los Angelesből, és azt mondta: 'Egy visszhang-kamrában vesszük fel a vokált!' vagy hogy 'Éppen a 200 vonós hangszerrel vagyunk elfoglalva, amiket éppen felvettünk!'. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól érezte magát az idő alatt. Ám mindezekkel együtt, az album számain keresztül még mindig képes az embereket megindítani a zenéjével és szövegével. Sohasincs semmi tettetett, semmi mesterkélt a számaiban. Szerintem a szavaiból azt kell érteni, amit valóban jelentenek, egyszerűek, de nem közhelyesek."

"Őszintén szólva nem hiszem el, amiről a legtöbb ember énekel, amikor hallom a számaikat" - mondja Brion. "Azt hallom: 'figyelmet akarok, híres akarok lenni, azt akarom okosnak higgyetek'. De Didónál tudom, hogy ő nem viccel. Őt magát hallom a szövegéből. Tedd félre minden előítéletedet, és hallani fogod, hogy a szavai mennyire igazak. Számomra nem meglepő, hogy annyi ember van világszerte összeköttetésben vele."

Dido gyengéden kifejezett gondolatai, példázatai, érzelmei, reményei és aggodalmai áramlanak szabadjára engedve, a Safe Trip Home-ról. Ez egy lemez a szeretetről, veszteségekről, erőről és túlélésről, magasságról és mélységről. S ahogyan az előző két albumán is, Dido bámulatba ejtő ügyességgel mutatja be az élet általánosságait, azok kicsi részleteiből. "Dido úgy vetkőzteti le a szívét a zenéjében, ahogy azt semmilyen más területen nem teszi" - mondja Rollo. "Szerintem a dolog nyitja az, hogy minden a legegyenesebben, legérzelmesebb, legőszintébb módon szól Didótól a hallgatók felé."

"Még mindig sikerül abba az állapotba kerülnöm, amikor írom a dalaimat, hogy megfeledkezem arról, hogy bárki is hallani fogja őket" - vallja be Dido. "Igazából nem húzok határokat, hogy mit teszek bele a számokba érzelmileg. Néhány nóta egészen általános témákról szól, néhány pedig mások életéből valók, de némelyik különösen rólam szól, és nagyon személyes. Talán így védtelenebb vagyok, de nagyon nehéz úgy tenni bármit is, hogy ne legyenek benne az érzelmeim, vagy ne hasson rám valahogy. Azzal, hogy nem magyarázom el a dalszövegeimet az embereknek, szabadabb vagyok, és kifejezhetem magam anélkül, hogy határokat kéne betartanom a számaimban."

Többek közt ezek miatt érdemes meghallgatni a Safe Trip Home-ot. "Ez az album tele van a zenealkotás örömével" - mondja Dido. "Az elkészítésének folyamata csodálatos élmény volt, valami teljesen megbecsülendő. Minden érzést beletettem ezekbe a dalokba. És most már tényleg csak arra várok, hogy hassanak az emberekre."

Elképzelhetetlen, hogy ne hatnának.

didomusic


Oldal tetejére