Valamikor évekkel ezelõtt szert tettem egy 3 Megapixeles gépre (lásd: témafejléc bal oldal). Õ azóta minden kirándulásra elkísér, könnyen használható és egész jó képeket tudok vele készíteni. Vígasztalom magam, miközben a ma kapható csodákat mustrálgatom, és legfõbb vágyam, hogy a következõ alkalommal már egy igazán jó gép villogjon a kezeim között.
Nos, a villogás persze elegendõ a vakutól is, nem feltétlenül ékszerre vágyom, és a kezeim pedig elárulják, hogy két kézzel szeretném tartani. De milyen is egy igazán jó digitális fényképezõgép?
Erre a kérdésre mindenki máshol keresi a választ. Az elkövetkezõkben az én meglátásom és értékrendem szerint próbáljuk megközelíteni, hogy milyen is legyen az a gép, amire érdemes lesz majd gyûjteni.
Elõször is szeretném leszögezni, hogy senkit és semmilyen gyártót sem szeretnék reklámozni, fényezni vagy lejáratni, mégis úgy érzem, néhány megállapítás hozzá tartozik a komor valósághoz. Legfõképpen azért, hogy ha a kedves olvasó még nem adott ki egy-két havi fizetést egy csili-vili masináért, holnaptól némiképp hozzáértve kezdjen vizsgálódni.
Mert ugye tudnunk kell, mire is szeretnénk használni azt a bizonyos fényképezõgépet. Én most maradok hobbi szintnél, akinek ez elegendõ, csak az jöjjön velem a továbbiakban.
Tehát szeretnénk kirándulásokon, családi rendezvényeken fotózni minden mennyiségben, és alkalom adtán - ha lehetõség nyílik rá - amatõr versenyeken is megméretni, ha máshol nem, hát rendezünk mi egyet a baráti társaság körében. Szóval jó képeket szeretnénk készíteni, szépeket, éleseket és tisztákat. Zoomolni is szeretnénk, nemcsak mert az olyan trendi egy gépen, hanem mert lehet, hogy mi olyanok vagyunk, szükségünk van rá. Nem kell mindent megmagyarázni. Egy legalább 5 megapixeles, 10x-es optikai zoommal megáldott gépek keresünk.
Rengeteget nyomoztam ez ügyben, teszteket, cikkeket és hozzászólásokat olvastam a-tól z-ig, és most igyekszem levonni a tanulságokat. Hogy miért? Talán így a kedves olvasó is velem együtt ébred rá olyan igazságokra, amelyeket általában elhallgatnak elõlünk.
Ez igaz szinte minden területen, de ebbe most nem mennék bele...
Nézzük meg, hogy milyenek a mai digitális gépek. 6 megapixel alatt szinte már nem is találunk felbontást, a zoom pedig valahol a 18-as számot verdesi. Emlékezzünk, mire is van szükségünk! Szeretnénk éles, tiszta képeket. Hmm, igen. Keressünk akkor egy jó nagy felbontású gépet, hiszen az óriási kép csak szép lesz, mire felkerül a számítógépre, mire elõhívjuk, kinyomtatjuk. Nos, az a helyzet, hogy ilyet találunk is szép számmal, mert a nagy felbontás felé tendál a piac. A kínálat megy a kereslet után, mindenki a számoktól van elájulva. Csak éppen azt nem vesszük észre, hogy a valóban fontos számok a háttérben maradnak. Megfigyelte már valaki, hogy mekkora érzékelõ van az adott gépben?
Na ugye... Aki esetleg nincs igazán otthon a témában, annak a megértés kedvéért összefoglalnám, hogy mirõl is van szó. "Kezdetben" vala egy 5 MP-es masina. Ebben vala egy 5 millió pixel kirajzolására hivatott 1/2,5" méretû érzékelõ. (Ez egy teljesen átlagos gép.) Ezután lesz vala az ember a piacon, aki akar nagyobb febontást, nagyobbat és még nagyobbat. És a gyártó megadta neki vala. Fogták szépen az 1/2,5" méretû érzékelõt, és zsúfoltak rá még egymillió képpontot. Így lett vala a 6 megapixeles digitális fényképezõgép. És az ember örült, a gyártó volt elégedett.
Ma minden gyártó legalább 8 megapixelnél tart! Ugyanazon az 1/2,5"-ös érzékelõn!! És láss csodát, az ember legjobb esetben is csak elégedett! Kell még nagyobb felbontás? Ha igen, biztosan megkapjuk azt is. Talán meg is érdemeljük...
Nyilvánvaló, hogy az érzékelõ (CCD) mérete és a felbontás együttesen határozza meg a képminõséget. Fogadjuk el, hogy 5 megapixel azért kell ahhoz, hogy utólag is elégedettek lehessünk munkákkal. Na de manapság 7-10 megapixelt zsúfolnak arra az érzékelõre, amin - emlékezzünk - még 5 is csak átlagosan jeleníthetõ meg! Persze ma már a s***emet verdesném a földhöz, ha találnék egy jó minõségû, mai elvárásoknak megfelelõ, 5 MP-es gépet. A probléma abban rejlik, hogy felbontás növekedésével, az érzékelõméret megtartása mellett egyre zajosabb képeket állítunk elõ. Ezt aztán szûrni kell(?), aminek következtében kapjuk a szép kis mosott képeket. Ha meghagyjuk a raw-ot 400-as ISO-val, õrült zajos, ha próbáljuk rávenni a tömörítésre, akkor meg részleteket veszítünk a jpg-n az erõs zajszûrés miatt. De hát a lényeg, hogy jó nagy a felbontás...
Lehet, hogy nem trendi, lehet hogy már csak utópia, meg is mosolyogható, de nekem is van egy ideális elvárásom, valamiféle álomszerû képzõdményem arról, hogy milyen gépet szeretnék a kezeim ügyében.
Öt vagy hat megapixeles, 28mm-en kezdõdõ, 10x-es, max. 12x-es optikai zoom (digitális felesleges), természetesen képstabilizátornak is nagyon tudnék örülni, teljes manuális beállítási lehetõség, zársebesség min. 1/2000 és 15 sec között. Jó, ha az állványmenet középpontban van, és az sem hátrány, ha csatlakoztatható kioldózsinór, van vakupapucs, esetleg gyártóspecifikus akku helyett hagyományosan bele lehet engedni négy db AA elemet is (Ni-MH akksik). A teljesség igénye nélkül a legfontosabbak talán ezek lennének. Az ISO-t véleményem szerint túllihegik a gyártók, 1600 fölött szerintem nem járt még ember a Földön. Vagy ha igen, akkor pórul.
Nos, picit közelítsünk, hogyan is néz ki a piac mostanság! Sokáig a Fujifilm Finepix s6500-as gépe volt nálam a favorit, mert bár itt is jelentkezik a zajszûrés, azért egész szépek maradnak a képek, hiszen a 6 megapixelt egy 1/1,7" méretû érzékelõn helyezték el, ami sajnos egyetlen másik, jelenleg kapható gépre sem mondható el. Pedig még az is lehet, hogy ennél szebb képeket is ki lehetne hozni egy ilyen kombinációval. Ám ezzel a géppel így is minden bizonnyal maradandót alkotott a Fuji, és valószínûleg sokáig fogjuk még emlegetni, mint az utolsó, ésszel gyártott kompakt gépet. Tízszeres, 28mm-en kezdõdõ optikai zoom (ez pl. szobában lehet elõnyös, amikor nem marad le a nagypapa feje sem a képrõl) és minden más lényeges dolog megtalálható benne, amire - átlagos használat mellett - szükségünk lehet. A legfájóbb pont a stabilizátor hiánya. Ebbõl a szempontból került be versenytársnak a Canon S3 IS márkajelzésû gépe, amely szintén 6 megapixeles, de már stabilizált és ultrazoom (12x-es), az optika kiváló fényerejû, viszont csak 36mm-en nyit. A képminõsége az 1/2,5"-os érzékelõ ellenére is egészen jó, köszönhetõen a mérsékelt zajszûrésnek, ami ebben az összeállításban igencsak értékes végeredményt produkál.
Az igazság valahol a két gép körül keresendõ, de a tendenciák rossz irányba mutatnak. Növelik a felbontást, mert erre harap a nép, növelik a zoomot, mert ez szintén csábító, a képminõség meg talán már csak minket érdekel...
Mindent egybevetve, ha vásárolni fogok, és még kapható is lesz, valószínûleg a Fujit választom, mert a stabilizátor hiányát leszámítva tökéletes, és majdnem fele annyiba kerül, mint vetélytársa. A fennmaradó pénzbõl futja állványra és még kirándulásra is, ahol élesben ki lehet majd próbálni.
Természetesen, ha valakinek a pénz nem akadály, rengeteg tökéletes tükörreflexes gép közül válogathat, és még az is elõfordulhat, hogy megjelenik az s6500-as méltó utódja, amire a megrögzött optimistáknak talán érdemes lehet várni. Bár látva az s5700-as után megjelenõ s8000-est (általában minden gyártó ezeket a hibákat követi), és megfontolva a debütáló gépek ár-érték arányát, valóban a D-SLR gépek felé húz a szívünk...
Igen, végül a Fuji s6500-asra esett a választásom (lásd: témafejléc jobb oldal). Hogy jó döntés volt-e, tessék megnézni a szegedi képeket!:)
starbug
Oldal tetejére |