A-10 Thunderbolt II (Warthog)

Az amerikai légierő első kifejezetten a földi csapatok közvetlen támogatására kifejlesztett csatarepülőgépe. A USAF a 60-as évek második felében, a vietnámi háború tapasztalatain okulva határozta el egy fegyverterhelésű, kifejezetten földi csapatok támogatására szolgáló csatarepülőgép kifejlesztését. A Northrop és a Fairchild Republic kapott megrendelést egy prototípus elkészítésére. A Northrop gépe lett az YA-9, a Fairchildé az YA-10. Mindkettő 1972-ben repült először. A USAF az A-10-est választotta.

Az A-10 egyaránt alkalmas tankok és egyéb páncélozott járművek, objektumok, élőerő elleni támadásra. Kis magasságon, lassan repül, mégis nagyon nagy a túlélőképessége. Egyenes szárnyának és erős hajtóműveinek köszönhetően kitűnően manőverezik kis sebességen és magasságon. 300 m alatt is biztonságosan bevethető. Rövid le- és felszállóképessége és könnyű karbantartása miatt a front közeli ideiglenes repülőterekről is üzemeltethető. Szépsége miatt varacskos disznónak (Warthog) becézik.

Túlélőképessége: A szerkezet és a pilótafülke páncélozása még 23 mm-es lövedékek becsapódását is elviseli. A csűrők képesek kiegyensúlyozni még az egyik szárny harmadának elvesztését is. A hajtóművek felül vannak elhelyezve, fúvókájuk a széles, középen elhelyezett vízszintes vezérsík fölött van, a vezérsík így leárnyékolja a hajtóműveket a hőkövető föld-levegő rakéták elől. A hajtómű gázába ezen kívül még kilépés előtt hideg levegőt kevernek, hogy így is csökkentsék a kiáramló hőt. A gép szerkezete is speciális festéssel van ellátva, hogy megnehezítsék a hőkövető rakéták dolgát. Az üzemanyagtank cellákra van osztva, amelyek speciális habbal vannak védve, amely azonnal eltömi a lövedékek ütötte lyukakat. Ha a hidraulikából elfolyik az olaj, kézi vezérléssel is működtethetők a kormányművek. A főfutók egyharmada behúzott állapotban is kilóg, ezért ha nem lehet kiengedni őket, akkor sem nagyon nehéz a géppel hasra szállni. A pilótát 12,7-37,5 mm-es vastagságú titán páncél védi (660 kg) és a fülketető is golyóálló üvegből van. Titán védi a kormányművek vezérlőrendszerének részeit is. Javítását segíti, hogy a legtöbb jobb és baloldali alkatrész felcserélhető, beleértve a hajtóműveket, a főfutókat és függőleges vezérsíkokat.

Elektronika: TACAN harcászati navigációs, Loran-C és -D rádiónavigációs rendszer, kommunikációs, tűzvezető rendszerek, radarbesugárzás-érzékelő műszer, saját-idegen jeladó. A pilóta HUD-on látja a sebességet, magasságot, a süllyedési szöget, navigációs információkat, a fegyverrendszerek állapotát; éjjellátó szemüvege van, egy kis magasságú biztonsági és célzórendszer (LASTE), amely állandóan kiszámolja a szabadesésű bombák aktuális becsapódási pontját, lézertávmérő, Pave Penny lézercélzó; infravörös és elektronikus védelmi rendszer a föld-levegő rakétákkal szemben; GPS.

Fegyverzet: A Gatling A-10-hez kifejlesztett, iszonyú tűzerejű GAU-8A 30 mm-es, hétcsövű gépágyúja 4200 lövés/perces elképesztő tűzgyorsaságú, olyan hátralökő ereje van, amelyet bele kell számolnia a pilótának a tolóerőállításba is. Méretei miatt az orrfutót egy kicsit jobbra kellett helyezni. 1350 lőszert lehet betárazni hozzá, köztük a hírhedt szegényített uránból készülteket is. Erről azt kell tudni, hogy nem sugároz, mert a szegényített jelző pont azt jelenti, hogy a sugárzó 238-as izotópot kivonták belőle (azt gondolom, felhasználták atombombagyártásra). Egészségre káros hatása "pusztán" nehézfém volta. Az urán azért nagyon hatékony lőszerben, mert rendkívül nehéz, háromszor nagyobb a fajsúlya, mint az ólomnak, ugyanakkor egészen puha fém. Ezért nagy sebességgel kilőve óriási mozgási energiára tesz szert, majd becsapódva szétfolyik a felületen és valósággal szétszaggatja céltárgyat.

A szárnyai és törzse alatt 11 felfüggesztési ponton önsúlyához képest nagytömegű fegyvert hordozhat: AGM-65 Maverick rakéták, lézer- és TV-irányítású bombák, szabadesésű Mk 82-84 (227-454-907 kg) bombák, BLU-1 és BLU-27B gyújtóbombák, kazettás bombák, nem irányított rakétakonténerek, SUU-23 gépágyúkonténer, infracsapda-kilövők, AIM-9 Sidewinder rakéták, elektronikai lefogó berendezés, póttartályok.

Bevetések: az Öböl-háborúban 8100 bevetést teljesítettek, a Maverick rakéták 90%-át indították, rendelkezésre állásuk 95,7% volt. Koszovóban is kiterjedten alkalmazták a szerb tankok, teherautókonvojok -- és alkalmasint menekülő albánok traktorai ellen. A harmadik Öböl-háborúban (Iraqi Freedom - 2003. március 19-) is használják, április 8-án le is lőttek egyet.

A USAF már nem tervezi az A-10-eseket hosszú ideig szolgálatban tartani, inkább gyorsabb és kevésbé egy feladatra specializált gépekkel, várhatóan a 2008-tól szolgálatba álló F-35-ösökkel szeretné őket felváltani.

Műszaki adatok

Gyártó: Fairchild Republic
Hosszúság: 16,16 m
Fesztáv: 17,42 m
Szárnyfelület: 47,01 m²
Magasság: 4,42 m
Üres tömeg: 11 321 kg
Tankolható üzemanyag: nincs adat
Maximális fegyverterhelés: 7200 kg
Maximális felszállótömeg: 22 950 kg
Hajtómű típusa: General Electric TF34-GE-100 utánégető nélküli sugárhajtómű
Hajtóművek száma: 2
Hajtómű teljesítménye: 40 kN
Maximális sebesség: 805 km/h
Szolgálati magassági határ: 13 600 m
Hatótávolság: 4200 km
Fegyverfelfüggesztési pontok: 11
Személyzet: 1 fő
Hadrendbe állították: 1976
Bevetették: Öböl-háború, Koszovó
Üzemeltető országok: csak az USA
Ára: 20 millió USD
Ismert változatok: A és B (oktató), OA-10 (légi kommunikáció-átjátszó repülőgép)

harcirepulo.hu