Szu-37 Terminator

A legutolsó Flanker változat, Oroszország egyik legmodernebb vadászgépe. A programra a Szu-27 licencének Kínának való eladásából szereztek pénzt, hiszen az ország komoly gazdasági gondokkal küzd. Modelljét először 1991-ben mutatták be, az első prototípus 1996. április 2-án repült. A típus még most is fejlesztési stádiumban van.

Együléses, többfeladatú, minden időben használható, rendkívüli manőverezőképességű harcigép. Sárkányszerkezetéhez modern anyagokat, mint szénszálas kompozitokat és lítium-alumínium ötvözetet is felhasználtak. A pilótafülkét, a hajtóműveket és a törzs kritikus részeit mintegy 800 kg páncéllal erősítették meg, az üzemanyagtartályokat és az üzemanyagcsöveket pedig egy hálószerű habbal védték meg (a Szu-25-ösök afganisztáni tapasztalatai alapján). Ez a transzszonikus sebességű, kismagasságú földi célpontok elleni akciókban fontos. Természetesen fly-by-wire módon kormányozható. A manőverező képességét az elfordítható tolóerő-vektorú hajtóműveken kívül növelik az előszárnyai is, akárcsak közvetlen elődjének, a Szu-35-ösnek. Ezek +10- -70°-ig fordíthatók el. Erősebb AL-31FU hajtóművel és új, hatékonyabb radarral szerelték fel.

A legfontosabb újítás a hajtóművek tolóerővektorának elfordíthatósága. A fúvókák a kísérleti gépben még acélból készültek, a sorozatgyártáskor titánból tervezik készíteni, hiszen óriási hőt kell elviselniük. A hajtómű kétdimenziós vektorfordítóval van ellátva, a fúvókák függőleges irányban mozoghatnak, 15-15%-ig. Ám nemcsak együtt, de ellenkező irányba is fordulhatnak, tehát a hatás voltaképpen háromdimenziós. A rendszer irányítása teljesen integrált a fly-by-wire irányítórendszerbe, a pilótának nem kell semmilyen külön utasítást adni a vektorfordító rendszernek. A fúvókákat hidraulikus rendszer mozgatja. Egy vészautomatika bármilyen probléma esetén vízszintesbe állítja a fúvókákat. Noha ez a rendszer csak kétdimenziós, az amerikai F-22-esnek sincs jobb, csak az F-35-ösnek és a MiG-35-ösnek lesz valódi háromdimenziós vektorfordító rendszere. De a Ljulka is fejleszti a 3D tolóerőfordító rendszerét, ami feltehetőleg a Szuhoj S-55 kísérleti gépben (a Szu-35 egyhajtóműves változata) fog bemutatkozni.

Elektronikája: A Szu-35-öshöz képest is fejlesztették. Orr-radarja az N-011M fázisvezérelt rácsantennás pulzus-doppler radar. Hátrafelé az N-012 radar figyel a farokfullánkból, amellyel szintén lehet hátrafelé lőni, mint a Szu-35-össel. Ráadásul egyszerre képes légi és földi célpontokat figyelni. A földfigyelő módban képes a földet feltérképezni a radarsugarak képének az élesítésével. Képes a mozgó földi célpontok keresésére/befogására és a terepkövetésre. Fejlett zavarórendszer van a szárnyvégeken lévő kb. 4 m hosszú hengerekbe építve, amely nagyban növeli a túlélőképességét. Lézeres távmérővel és célmegjelölővel is fel van szerelve, amely hátrafelé is működik. Hőképes képalkotó-rendszer 100-150 km-es hatótávolsággal.

Fegyverzete: 30 mm-es gépágyú jobboldalt a szárnytőben, légi és földi célpontok elleni fegyverek 12 (14) felfüggesztési ponton.

Levegő-levegő rakéták: R-27 (AA-10 Alamo-A/B/C/D), R-40 (AA-6 Acrid*), R-60 (AA-8 Aphid*), R-73E (AA-11 Archer*) infravörös/lézerirányítású, RVV-AE (R-77 -- AA-12 Adder* -- ez még az ellenség által indított levegő-levegő rakétákat is képes megsemmisíteni), R-27B/T/TM, R-73RM tolóerővektor-eltérítővel felszerelt rakéta, KS-172 400 km hatótávolságú rakéta.

Levegő-föld rakéták: Kh-25ML/MP (AS-10 Karen*) bunkerromboló rakéta, Kh-29MP (AS-12 Kegler*) páncéltörő rakéta, Kh-29T (AS-14 Kedge*), Kh-29V lokátorellenes rakéta, Kh-31P (AS-17 Krypton*) páncéltörő, vagy Kh-31Sh bunkerromboló, Kh-59 (AS-18 Kazoo*) rakéta, S-25LD lézerirányítású, S-25IRS infravörös irányítású rakéta. GBU-500L és GBU-1500L lézerirányítású bombák, GBU-500T és GBU-1500T TV-irányítású bombák, KMGU kazettás bomba, KAB-500 bombák és nem irányított rakétablokkok 12 külső felfüggesztési ponton, a multi tartókat használva 14 ponton, max. 8000 kg tömegben.

Műszaki adatok

Gyártó: Szuhoj Tervezőiroda
Hosszúság: 22,1 m
Fesztáv:14,7 m
Magasság: 6,32 m
Üres tömeg: 18 250 kg
Maximális fegyverterhelés: 8000 kg
Maximális felszállótömeg: 34 000 kg
Hajtómű típusa: Ljulka AL-31FU
Hajtóművek száma: 2
Hajtómű teljesítménye: 137 kN
Maximális sebesség: 2440 km/h
Szolgálati magassági határ: 18 000 m
Hatótávolság: 3500 km
Fegyverfelfüggesztési pontok: 12 (14)
Személyzet: 1 fő
Hadrendbe állították: még nem (2003)
Bevetették: soha
Üzemeltető országok: jelenleg nincs
Ára: nem ismert
Ismert változatok: nincsenek

harcirepulo.hu

Friss:

A Szu-35 típus a Szu-27 több mint egy évtizeden át tartó fejlesztésének eredménye. Egy időben az új típust Szu-37-re keresztelték, azonban visszatértek a Szu-35 elnevezésre. Oroszországnak komoly szándékai vannak a Szu-35-tel: Kínán és Indián kívül minél több külföldi vevőt kívánnak megnyerni legújabb fejlesztésű repülőgépüknek.

A Szu-35 egy olyan 34 tonnás vadászrepülőgép, amely manőverezőképességét tekintve felülmúlja elődjét, a Szu-27 típust. A jobb repülési tulajdonságok mellett a repülőgépet modernebb, megbízhatóbb elektronikával látták el. A repülőgép ára - talán a már említett tulajdonságoknak köszönhetően - közel 1,5 -szerese elődjének. Az alap Szu-27 ára kb. 60 millió dollár, ami a legújabb fejlesztésű F-16 típus árával egyenértékű. A Szu-27 típust eredetileg az amerikai F-15 ellenfelének fejlesztették, azonban a Szu-27/35 mérete nagyobb teret biztosít a tervezőknek.

A MAKSZ-on bemutatott repülőgép új típusú lokátorral volt felszerelve, valamint a korábbi verzióhoz képest több apró szerkezeti változást lehetett rajta felfedezni.

Oroszország nem akarja, hogy a Szu-35 típus az amerikai F-22 vetélytársa legyen, már csak azért sem, mivel az orosz repülőgép nem lopakodókonstrukció. Az azonban nem mellékes, hogy a repülőgép manőverezőképességét alapul véve, kiegészítve a modern elektronikával a Szu-35 bármely vadászrepülőgépre veszélyes lehet, beleértve az F-22 típust is. Amennyiben a Szu-35 típus árát 100 millió dollár alatt tudnák tartani az oroszok, nagyon sok vevőre számíthatnának.

jetfly