Tornado

Képek

Nyugat-Európa első valóban minden időben, éjjel-nappal bevethető, többfeladatú vadászgépe. Változtatható szárnyállású, akárcsak az F-111, az F-14, a MiG-23, a Szu-17/20/22 repülőgépek. A Németország (42,5%), Nagy-Britannia (42,5%) és Olaszország (15%) által létrehozott Panavia GmbH fejlesztette. Noha több mint 30 éves konstrukció, modernnek számít. Önsúlyához képesti fegyverterhelése a legnagyobb valamennyi vadászgép közül az F-16 után, és a legnagyobb tengerszinti harci sebességre képes a valaha épült harci repülőgépek közül.

Nagy-Britannia F-4 Phantomjait cserélte le vele és elsősorban a Balti-tenger és az Atlanti-Óceán fölötti légtér ellenőrzésére és védelmére használja. Olaszország átmeneti harcigépnek használja, amíg a Eurofighter hadrendbe áll. A három országon kívül Szaúd-Arábia tartja hadrendben. Eddig több mint 900 gépet gyártottak, ebből 402-t Nagy Britanniának, 359-et Németországnak, 99-et Olaszországnak és 96-ot Szaúd Arábiának.

Fő változatai: IDS (Interdictor Strike): többfeladatú vadászbombázó. GR.1: első változat, már fejlesztik utódát, a GR.4-et. ADV (Air Defense Variant): nagyhatótávolságú elfogóvadász. Nagy-Britannia számára fejlesztették, két változata van, az F-2 és az F-3. Az ADV kb. 1 méterrel hosszabb és SkyFlash rakétákat is hordozhat. ECR (Electronic Combat and Reconnaissance): Elektronikus felderítésre és hadviselésre készített IDS-változat. Wild Weasel feladatot (földi légvédelmi rakéták támadása) is ellát.

Az Öböl-háborúban valamennyi változatot kiterjedten alkalmazták és azt követően az iraki légvédelmi zónákban is rendszeresen őrjáratoznak. A NATO boszniai hadműveleteiben is bevetették őket.

Tornado IDS

Program: az első GR.1 prototípus 1974. augusztus 14-én repült. Az első sorozatban gyártott példány 1980-ban érkezett meg az RAF-hez, szolgálatba 1982-ben állt. A GR.1 az alapváltozat, a GR.1A felderítő, a GR.1B tengeri csapásmérő változat, a T.2 oktatóváltozat. Már fejlesztés alatt áll a GR.4, amelynek elsősorban az elektronikája lesz fejlettebb és bizonyos lopakodó jellemzőkkel vértezik fel őket. 142 IDS-t terveznek GR.4-re átalakítani.

Elektronika: terepletapogató és domborzatkövető lokátor, légi és földi célokat felderítő és tűzvezető radar, zavarórendszerek a függőleges vezérsíkban.

Fegyverzet: önvédelemre két beépített 27 mm-es IWKA-Mauser BK-27 gépágyú 180-180 lőszerrel és AIM-9 Sidewinder légiharc rakéták; AGM-65 Maverick, Wasp, Kormoran, AS.30 levegő-föld rakéták, ALARM (Air Launched Anti Radiaton Missile) lokátorellenes rakéták, Paveway II, III és GBU-15 lézerirányítású bombák, gravitációs bombák, BL-755 kazettás bombák, napalmtartály, nem irányított rakétakonténerek, felderítőeszközök. Atomfegyver hordozására is képes. Tervezik a Storm Shadow európai fejlesztésű robotrepülőgépekkel és a Brimstone páncéltörő rakétákkal való felszerelésüket is. A GR.1B változatokat felszerelték a Sea Eagle hajók elleni rakétákkal is és a brit haditengerészetnél a Buccaneerokat váltották velük. A szárnyakon lévő fegyverfelfüggesztési pontokon a függesztmény a szárnyállásnak megfelelően elfordul, hogy mindig párhuzamosan álljon a gép törzsével.

Bevetések: Az első Öböl-háborúban (Sivatagi vihar -- 1991) rendkívül hatékonyan használták kis magasságú bevetésekre, mint például kifutópályák ellen, de komoly hátránya volt sérülékenysége. Ezért a háború vége felé inkább áttértek a közepes magasságú bevetésekre lézerirányítású bombákkal. Öt Tornadót kísérleti jelleggel felszerelték a TIALD (Thermal Imaging Airborne Laser Designator - Hőképes légi lézeres célmegjelölő) konténerrel is, nagy sikerrel. A Tornado IDS-eket használták Boszniában (1995), majd a második Öböl-háborúban (Sivatagi róka -- 1998) is.

Műszaki adatok - Tornado GR.1

Gyártó: Panavia GmbH (Nagy Britannia, Németország, Olaszország)
Hosszúság: 16,72 m
Fesztáv: egyenes szárnnyal: 13,91 m, teljesen hátranyilazva: 8,6 m
Magasság: 5,95 m
Üres tömeg: 14 090 kg
Tankolható üzemanyag: 6350 kg
Maximális fegyverterhelés: 9000 kg(!)
Maximális felszállótömeg: 27 215 kg
Hajtómű típusa: Turbo Union RB199-34R
Hajtóművek száma: 2
Hajtómű teljesítménye: 149,5 kN
Maximális sebesség: 11 000 m-en: 2335 km/h (Mach 2,2), tengerszinten: 1470 km/h (Mach 1,2)
Szolgálati magassági határ: 15 240 m
Hatótávolság: 2780 km
Átrepülési távolság: 3895 km
Fegyverfelfüggesztési pontok: 7-9
Személyzet: 2 fő (pilóta és fegyverkezelő)
Hadrendbe állították: 1980
Bevetették: Irak, Bosznia
Üzemeltető országok: Nagy Britannia, Németország, Olaszország, Szaúd Arábia
Ára: nincs adat
Ismert változatok: GR.1, GR.1A, GR.1B, T.2, GR.4

Tornado ADV

A Tornado légvédelmi és elfogó vadász változata. Alapvetően nem különbözik az IDS-től, de hosszabb a törzse és a feladathoz mért elektronikával és fegyverzettel szerelték fel. Az IDS-t és az ADV-t egymástól legkönnyebben az orr-rész alapján különböztethetjük meg: az ADV-é hosszabb (a radar miatt).

Program: a prototípus (Tornado F-1) 1979. október 27-én repült először, az F-2, az elsőként szolgálatba állított ADV 1984. március 5-én, a fejlesztett F-3 1985. november 20-án. Az F-2-est 1985 májusában állították szolgálatba, de csak 18 darabot (ebből 8 oktatóváltozat), a továbbiakban csak F-3-asokat gyártottak, sőt 1986 júliusától az F-2-eseket is F-3-asokra cserélték. Ez továbbfejlesztett pilótafülkével, erősebb hajtóművel (Mk104, amely miatt 35 cm-rel meg kellett hosszabítani a törzset is) és fejlettebb elektronikával épült. Nagy Britannia számára összesen 176 F-3-ast gyártottak, ebből 44 bevethető oktatóváltozatot. Volt terv az F-2A-ra, amely szinte megegyezett az F-3-assal, ez nem került sorozatgyártásra. Egy F-2-est átépítettek kísérleti célokra TIARA (Tornado Integrated Avionics Research Aircraft - Tornado integrált elektronika-kutató repülőgép) néven. Ezzel a géppel sisakba integrált kijelzőket, holografikus HUD-ot és HOTAS-t (hands-on-throttle-and-stick - botkormányra és tolóerőkarra integrált kezelőfelületek) teszteltek.

Elektronika: Foxhunter radar speciálisan a légi célok ellen fejlesztve. Mostanában fejleszti hozzá a JTIDS-t ( Joint Tactical Information Distribution System - közös taktikai információ-megosztó rendszer) amely által bármelyik gép láthatja a hadműveletben résztvevő más harcigép, vagy légtérellenőrző gép képeit, kiválaszthatja a saját célpontját és becserkészheti, anélkül, hogy az utolsó pillanatig a saját keresőradarját bekapcsolná és ezzel a saját pozícióját elárulná.

Fegyverzet: egy 27 mm-es IWKA-Mauser BK-27 gépágyú, 4 Sidewinder és 4 Skyflash, projekt AMRAAM, Active SkyFlash és ASRAAM rakéták hordozására. Kormoran levegő-föld rakéta, 454 kg-os bombák, zavaró konténerek.

Felhasználók: Nagy Britannia (170 db), 1989 óta Szaúd Arábia, amely F-15-ösei mellett használja őket, gépeiket bevetették a Sivatagi Viharban is, bár légiharcban nem vettek részt, Olaszország pedig átmenetileg 24 volt brit F-3-ast lízingel, amíg a Eurofighterök szolgálatba nem állnak.

Bevetették: Öböl-háború (1991), Bosznia (1995)

Műszaki adatok -- Tornado F-3

Gyártó: Panavia GmbH
Hosszúság: 18,06 m
Fesztáv: kiterített szárnnyal: 13,9 m, maximálisan hátranyilazott (68°) szárnnyal: 8,59 m
Magasság: 5,95 m
Üres tömeg: 14 500 kg
Tankolható üzemanyag: 7250 kg
Maximális fegyverterhelés: nincs adat
Maximális felszállótömeg: 28 000 kg
Hajtómű típusa: Turbo Union RB199-34R Mk 104
Hajtóművek száma: 2
Hajtómű teljesítménye: 162 kN
Maximális sebesség: 2340 km/h (Mach 2,2) 11 000 m-en
Szolgálati magassági határ: 21 335 m
Hatótávolság: 3700 m
Fegyverfelfüggesztési pontok: 8
Személyzet: 2 fő (pilóta és fegyerkezelő)
Hadrendbe állították: 1986
Bevetették: Irak, Bosznia
Üzemeltető országok: Nagy Britannia, Olaszország, Szaúd Arábia
Ára: nincs adat
Ismert változatok: F-1 (prototípus), F-2, F-2A, F-3, TIARA

Tornado ECR

Elektronikus hadviselésre és felderítésre átalakított IDS-változat. A német légierő számára épült. Szárnytövébe, törzsébe speciális zavaró- és felderítőrendszerek antennáit építették, fel van szerelve FLIR-rel (Forward Looking Infrared - előrenéző infravörös felderítőrendszer), fegyverfelfüggesztési pontjain pedig további elektronikai eszközöket, valamint HARM rakétákat szállíthat.

harcirepulok.hu

---

Vadászgépek