Eurofighter Typhoon

Eredetileg EFA, azután EF-2000, manapság Eurofighter Typhoon a neve. Az EFA-t Nagy Britannia, Németország, Olaszország és Spanyolország együttműködésében fejlesztik 1992 óta. Hét darab készült belőle, valamennyi tesztelésre. Deltaszárnyú, kacsa előszárnnyal, együléses légifölény-vadászgép, de minden lehetséges földi célpont ellen is felfegyverezték, hogy költségkímélő megoldás legyen a legtöbb NATO-tagország számára.

Franciaország nem vett részt a programban, mivel saját vadászgépet fejlesztett, a Rafale-t. A gép legnagyobbrészt titánból, alumínium-lítium ötvözetből, üvegszálas műanyagokból és szénszálas kompozitból készült. Az irányítás digitális fly-by-wire történik.

A fejlesztést 1994-ben új alapokra helyezték, ekkor a projekt is új nevet kapott: Eurofighter Typhoon. A megváltozott világpolitikai helyzet úgy hozta, hogy a politikusok a fegyverkezésre kevesebb pénzt szántak és a hangsúly a földi célok elleni hatékonyságra került. A gép rövid nekifutási és kifutási jellemzőkkel bír (STOL). A kompozit anyagok felhasználásának köszönhetően rendkívül könnyű, csak 10995 kg (a gép szerkezetének csak 15%-a nem fém!) és noha nem lopakodó, igen alacsony az észlelhetősége. Utóbbit köszönheti az ívek átgondolt kialakításának is, a sárkányszerkezet kevés radarhullámot ver vissza egy irányba. Tömegéhez mérten (is) roppant erős hajtóműve van, 2*102 kN-os tolóerővel.

A gép aerodinamikai kialakítása alapvetően instabil, ezért számítógépes segítségre van szüksége a stabilizálásra, így viszont aerodinamikája rendkívül mozgékonnyá teszi. Természetesen fly-by-wire vezérlése van, vagyis a kormánymozdulatok nem mechanikus, hanem elektronikus úton közvetítődnek a kormányművekhez. A pilótát segíti egy olyan rendszer is, amely nem engedi a gépet túlterhelni, gombnyomásra a gépet egyenesbe hozza és az orrát felemeli, ha a pilóta elveszti az öntudatát egy nagy túlterheléssel járó manővernél. A gép egyébként hatalmas, 9 és -3,5 g közötti túlterhelést bír ki. A botkormányra van integrálva minden fontos kapcsoló, a műszerek adatait három MFD-ről olvashatja le, plusz a legfontosabbakat a HUD-ról. A sisakba bele van építve egy célzókészülék az ASRAAM rakétákhoz. Fegyverzete a NATO legmodernebb fegyvereiből állnak össze. A világon csak az F-22-esnek vannak hasonló képességei, az viszont elsődlegesen vadászgép, nincsen olyan jól felkészítve földi célok ellen és a duplájába kerül.

Műszaki adatok

Gyártó: British Aerospace, Deutsche Aerospace, Alenia (Olaszország), CASA (Spanyolország)
Hosszúság: 14,5 m
Fesztáv: 10,5 m
Magasság: 6,4 m
Szárnyfelület: 50 m²
Az előszárnyak felülete: 2,4 m²
Üres tömeg: 9750 kg
Tankolható üzemanyag: 5000 kg (külső tartályok nélkül)
Maximális fegyverterhelés: 6500 kg
Maximális felszállótömeg: 21 000 kg
Hajtómű típusa: EJ-200
Hajtóművek száma: 2
Hajtómű teljesítménye: 2x102 kN
Maximális sebesség: 2 Mach, kis magasságban 1390 km/h
Idő 10 600 m és 1,5 Mach elérésére: 2,5 perc
Szolgálati magassági határ: 18 290 m
Szolgálati hatósugár: 900 km
Átrepülési távolság: 3700 km
Fegyverfelfüggesztési pontok: 13, mint az EFÁ-nak. Ezek közül háromra póttartály is függeszthető, hétre földi célok elleni fegyverek, vagy műszerek, pl. lézercélzó
Személyzet: 1 fő
Fegyverzet: Mauser 27 mm-es gépágyú. Rakéták: A2A: S-225 (nagyhatótávolságú, radarirányítású), AIM-120 AMRAAM (közepes hatótávolságú, radarirányítású), ASRAAM és Sidewinder (rövidhatótávolságú, infravörös irányítású). Ezekből tízet képes szállítani, ebből négyet a törzs alsó-külső oldalába süllyesztve, alacsony észlelhetőségű tartón. A2G: AGM-65 Maverick, ALARM (lokátorok ellen), Sea Eagle (hajók ellen), Paveway lézerirányítású bombák, CR-V7 nem irányított kisrakéták, BL-755 kazettás bomba, Durandal, vagy más gravitációs bomba
Hadrendbe állítják: Nagy Britanniában 2003 körül
Bevetették: még nem
Üzemeltető országok: A gyártókon kívül Görögország és Ausztria tervezi rendszerbe állítani
Ára: 60 millió USD
Ismert változatok: nincsenek

harcirepulo.hu